Tizenegyen jelentették ki: Igen, Krisztushoz tartozunk!
A konfirmációi eskütétel vasárnapja ünnep nem csupán az érintett fiatalok, hanem a gyülekezet számára is. A bátorság napja is ez, amikor a konfirmandusok megerősítik azt, amit egykor a szüleik és a keresztszüleik a keresztelés alkalmával mondtak ki helyettük: én igenis szeretnék Jézus Krisztushoz tartozni!
Izgatott, lelkes gyülekezéssel indult az eskütétel vasárnapja. Odakint virágokkal gondosan felékesített lépcsőkorlátok fogadták az érkezőket, s ezzel hirdették: nagy dolog készül a templomunkban! Hagyomány egyébként, hogy ezeket a virágdíszeket a konfirmandus fiatalok szüleikkel együtt, egy nappal korábban helyezik fel. Ez alkalommal a díszítés szakadó esőben és viharos szélben valósult meg: ennek ellenére minden a helyén volt vasárnapra!
A fiatalok a templom előterében várakoztak az ünnepség kezdetére. A lányok csinos, fehér ruhákban, a fiúk ünnepélyes, fekete öltönyt viselve. Majd bevonultak a gyülekezet előljárói kíséretében.
Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy…: énekeltük gyülekező énekként együtt. Majd Zichy Emőke tolmácsolásában elhangzott az ige: Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez (Efézus 2:8-9).
Ezután a lelkipásztornő ünnepi gondolatait osztotta meg a konfirmáció jelentőségével kapcsolatban. A konfirmáció nem a hit vizsgája- mondta. A hit nem teljesítmény, hanem csodálatos ajándék. Sok mindent meg lehet tanulni- de hinni nem lehet megtanulni. Amikor az Isten megérinti az ember szívét: úgy tudunk hithez jutni.
A fiatalok közül van, aki azt mondja, erős hite van, vagy azt, bizonytalan vagyok még… Ám nem a hitünk nagysága tart meg minket, hanem a Teremtőnk, akihez imádkozunk. Luther Márton így fogalmazott: A hit élő, bátor bizalom az Isten kegyelmében. Amikor az eskütevők kimondják: igen, Isten engem úgy segéljen – az a Vele kötött Szövetség megerősítése. A gyülekezet tagjai közül pedig ilyenkor ki-ki emlékezik a saját, korábban megkötött Szövetségére.
Egy történetet is elmesélt a tiszteletesnő: az idős órásmestert a kis üzletében gyakran látogatták gyerekcsoportok. Egy alkalommal egy iskolás megkérdezte tőle, mi számára a legértékesebb a boltban? Az órásmester ekkor megmutatott egy egyszerű zsebórát, aminek a hátlapjába az volt gravírozva: Hűséggel az Úrhoz. A gyerekek csodálkoztak: miért ez a legkedvesebb? A válasz a következő volt: ezt az órát akkor kapta az édesapjától, amikor konfirmációs esküt tett. Ő pedig még az ő édesapjától kapta. A kicsik egyre kíváncsibbak lettek, s az iránt érdeklődtek, hogy a hűséget mindig meg tudta e tartani életében a bácsi. Az őszintén felelte, hogy nem tudta mindig megtartani. Volt, hogy évekig nem imádkozott, templomba se járt. Olyan is történt, hogy szégyellte a hitét mások előtt. Ám valami mindig visszahívta: a tudat, hogy Isten változatlanul visszavárja őt szeretettel.
Az Úr hűsége mindig erősebb, mint ami hűségünk Őhozzá. S ez a konfirmáció titka is. Ő akkor sem fogja elengedni az emberek kezét, amikor azok elfordulnak Tőle.
A világ a sikert, a népszerűséget, a hatalmat isteníti, de nyugalmat nem kínál: nyugtalan az ember szíve, míg nem nyugszik meg Benned, ó, Isten (Ágoston egyházatya).
– Lesz, hogy távol kerültök – folytatta a lelkipásztor-, de visszavár. Azt mondja: Aki Hozzám jön, azt semmiképpen ki nem vetem…(János 6:37).
Hozzátette: a konfirmandus fiatalok mellett nem csak a családjuk, hanem a gyülekezet tagjai is mellette lesznek.
A fiataloknak nem tökéletes szülőkre, keresztszülőkre van szükségük, hanem hitelesekre. Akik imádkoznak és nem szégyellik a hitüket. Isten nélkül is lehet élni, de Istennel áldottabb, békésebb, boldogabb a lét. S Krisztus mindenkit néven szólít.
Bácskay Bálint a konfirmációról és a kereszténységről, Frank Domonkos a sákramentumokról és a keresztségről, Fodor Milla a különös kijelentésről, a Bibliáról és annak központi üzenetéről, György Hanga Sarolta a Teremtésről, valamint a Biblia és a természettudományok kapcsolatáról, Hóber Milla Gréta a Gondviselésről és az imádságról, Hóber Milán Kende az eredendő bűnről és a Tízparancsolatról, Nagy Levente Lukács a Megváltásról és az Evangéliumról, Sallai Olivér Jézus Krisztus váltságművéről, a Kereszt titkáról, Szabó Zente Bertalan Krisztus feltámadásáról, Szűcs Anna Gréta az Áldozócsütörtökről, Tik Fruzsina a Szentlélekről és a Pünkösdről beszélt- válaszként a Zichy Emőke megfelelő kérdéseire.
Ezután a gyülekezet együtt imádkozott a konfirmandusokért.
A Hinni taníts, Uram kezdetű ének után a lelkipásztor név szerint bemutatta a konfirmandusokat: öt lányt és hat fiút. Majd mind a tizenegyen tanúbizonyságot tettek a hitükről.
Ezután a gyülekezet együtt imádkozott a konfirmandusokért.
A Hinni taníts, Uram kezdetű ének után a lelkipásztor név szerint bemutatta a konfirmandusokat: öt lányt és hat fiút. Majd mind a tizenegyen tanúbizonyságot tettek a hitükről.
Az ünnepélyes bizonyságtétel után a fiatalok az Úr asztalához járultak és fogadalmat tettek a Krisztushoz és az Anyaszentegyházhoz való hűségükről. Ezután egyenként kaptak áldást, ezalatt a hátuk mögött szüleik és keresztszüleik álltak. Majd elhangzott, hogy innentől ők Egyházunk önálló tagjai, az Úr szent asztalának résztvevői.
Dr. Gallé Tibor is köszöntötte a konfirmandusokat, átadva nekik a konfrimációi emléklapokat és egy-egy Bibliát. Hozzátette: A leglényegesebbet ne felejtsétek el: az az érzület legyen bennetek, ami a Krisztus Jézusban is lakozik!
Szűcs Gréta konfirmandusok nevében hálaadó imádságot mondott el.
A szülők nevében Hóber Balázs és Klenovics Anita megköszönték Zichy Emőkének a gondoskodást, fáradozást a gyermekeik felkészítésében.
A hitoktatóknak saját maguk kötötte csokrot nyújtottak át a fiatalok, hálából.
Ezt követően csoportképek is készültek, amelyek képileg is dokumentálták a nagy eseményt.
A fiatalok először pünkösd első napján fognak az Úr asztalához járulni.
Kurmai-Ráti Szilvia
