A Házasság ünnepén, a N.t. Zichy Emőke tolmácsolásában történt házasáldást követően a kapcsolatukról és a házas áldás jelentőségéről meséltek a részt vevő házaspárok.
Alább a Patai házaspárral beszélgettünk.
—— 🌷 ——
Patai József és Patainé Topp Erika
Hány évre tekint vissza a házasságotok?
39 lesz augusztusban a házasságunk és plusz 5 évet hozzá lehet adni udvarlásként. Tehát már a mielőtt még 41. évünk együtt.
-Mit jelent nektek ez a sok-sok év együtt?
Erika: Énnekem mindent. Ebbe benne van minden, vagyis enélkül nem is tudnám elképzelni.
József: Ami érdekes még a mi kapcsolatunkban ilyen szempontból, hogy mi együtt is dolgozunk. Tehát „nulla-huszonnégyben” együtt vagyunk. Így hozta az élet. 2000-ig mind a kettőnknek volt külön munkahelye, de kétezer óta a munkánk is egy.
Erika: Én tanítottam általános iskolában.
József: Én meg az egyetemen voltam. Az oktatásban is részt vettem, meg kint a kutatóterületben. Tartozott hozzám a kertészeti részleg. Utána váltottunk, és hát tulajdonképpen az Erika panzió, amit mit vezetünk, vállalkozásban. Ez viszont 0-24-es munka.
Erika: Már így nincs olyan, hogy ne együtt húznánk a szekeret, mert ha nem egyfelé húzzuk a szekeret, „borul minden”.
-És ti mindig simán mindenben egyetértetek…
József: Az nem úgy van. Mért ne lenne konfliktus?
Erika: (nevet)
-Amikor volt konfliktus, mi segített átlendülni rajta?
József: Az, hogy mindig meg tudtuk beszélni. Volt kompromisszum.
-A kompromisszum mindig megoldja?
Erika: Kommunikáció és kompromisszum.
József: A másik meg az, hogy elég jól leosztódtak a feladatok. Mert nem leosztottuk, hanem leosztódtak és akkor a maga területén mindenki tulajdonképpen elfogadja a másiknak a nem csak a véleményét, hanem a döntését is. Tehát amiben Erika véleményt formál, azt én elfogadom és esetleg csak tanácsot adok hozzá. Amiben meg nekem kell döntenem, ahhoz meg Erika ad tanácsot nekem.
Erika: És már kész is a balhé.
József: (nevet).
-Volt e nagyon kritikus pont a kapcsolatotokban?
Erika: Nagyon nehéz időszakok voltak, de olyan mélypont nem volt, amiből ne láttuk volna a kiutat.
– Mi láttatta meg a kiutat veletek?
Erika: A hit.
-A hit miben?
Erika: Az Istenbe vetett hit.
József: Is, és hit egymásban való is.
-Ez a mai nap, a házasáldás, amikor ott álltatok az Úr asztala előtt és kaptatok egy igét, ami kimondottan a házasságotoknak szólt, mit jelentett nektek?
Erika: Nekem ez a nap egy pihenés és kikapcsolódás. hogy álljunk meg a rohanásban és hogy mélyedjünk el magunkban. És ma tulajdonképpen az elmúlt 39 év emléke átfutott rajtam, hogy érdemes volt. De nem is merül fel, hogy érdemes volt e… Tehát meg kell állni és magunkba fordulni. Ez a részemről.
József: Ugyanígy, a részemről is.
-Fontos volt?
Erika: Jól esett.
József: Jól esett. Nekünk is, házasságunknak és mindennek. Most is egy megpróbáltatásban voltunk.
Erika: Talán életünk legnagyobb nehézségén vagyunk túl.
József: Igen, hát édesanyámat biztos ismered. Szóval egész napos ellátásra szorult és sikerült elhelyezni az otthonban. Így nekünk is megnyugvás. Könnyebb az életünk és ő neki is sokkal jobb. A templomba, ha jön a jó idő, akkor majd átkísérem, mint eddig is.
Erika: Napi kétszer bemegy hozzá tehát.
József: Ezt is csak együtt tudtuk végigcsinálni. Előtte egy év tavasszal meg az Erika édesanyja… s el is vesztettük.
Hat éve gondozzuk édesanyámat, az utolsó 4 hónap 0- órában volt, s aki nem tudja, hogy mit jelent ez egy demens betegnél…
– És mindemellett gyakran látogatjátok őt.
József: Most is majd innét hozzá megyünk el, igen.
—— 🌷 ——
Kurmai-Ráti Szilvia
