A Házasság ünnepén, a N.t. Zichy Emőke tolmácsolásában történt házasáldást követően a kapcsolatukról és a házas áldás jelentőségéről meséltek a részt vevő házaspárok.
Alább a Tolnai házaspárral beszélgettünk.
—— 🌷 ——
Tolnai Péter és Tolnainé Apjok Zsuzsanna
– Hány éve tart a házasságotok?
Zsuzsanna: Harmincöt, idén harminchatodik.
– Mit jelent nektek az eddig eltelt idő, együtt?
Zsuzsanna: Egy nagy próba.
– Minek a próbája?
Zsuzsanna: A türelem, a figyelmesség, a szeretet próbája. Ahogy Emőke az istentiszteleten is mondta, ez nem egy sima ügy. Vannak hullámvölgyek is.
– Amikor a hullámvölgyek jöttek nálatok, és Péter, ezt tőled is kérdezem, hogy ezeken a hullámvölgyeken mi segített átlendülni? Hogy most itt lehessetek ezen az alkalmon, a házasáldás után, jó beszélgetések és egy finom ebéd mellett?
Péter: A megértés. Végigmentünk az egészen.
-Tehát mindig meg tudtad érteni Zsuzsát?
Péter: Az ember néha gyorsan reagál bizonyos dolgokra…és utána talán megbánja.
Zsuzsanna: A hirtelen döntéseket, igen.
Péter: A haraggal hozott döntések: azok nem jók! Én nehezebb eset vagyok, mint Zsuzsa. Egyke vagyok és Zsuzsáék többen vannak testvérek.
-Egy ilyen házas kapcsolat, amikor valaki egyke, valaki meg nagy családból jön, az sok konfliktust hoz majd később, ez a tapasztalatotok?
Péter: Igen, szerintem igen.
Zsuzsanna: Persze. Teljesen máshogy szocializálódik az egyke, mint amikor sok a tesó.
-Miért volt fontos nektek ezt az áldást megkapni?
Zsuzsanna: Nekem volt fontos, Péter csak jött, követ. (nevet, majd komolyabb hangon folytatja). Ebben egyre jobban követ engem, én meg a Jó Istent követem. Tehát Péter nem is tudja, hogy tulajdonképpen a Jó Istent követi ő is. Tulajdonképpen a házasságunk elején lettem én hívő, és valószínű, ez is hozzájárult, hogy erősödjön a mi kapcsolatunk ezáltal a hármas kötelék által. Igen, erre nagyon figyeltünk, ahogy most Emőke erről mesélt. Nekem nagyon tetszett a hármas kötelék gondolata. Így aztán hárman vagyunk erősek, mert ketten kevesek lennénk a házasságban.
-Mit éreztetek, amikor ott álltatok kézen fogva együtt, és kaptatok egy igét?
Zsuzsanna (Péterhez fordul): Tudod, milyen igét kaptunk?
Péter: Én próbáltam figyeli, csak aztán…
Zsuzsanna: Szárnyalunk, mint a sas…
Péter: A sasra emlékeztem, mert az a kedvenc madaram!
Zsuzsanna: El nem fáradunk…
-A sas megmaradt, merthogy a túrázást szereted, ugye, Péter?
Péter: Igen, és a valahogy a sportra is emlékeztetett… Szerintem sokan nem tudják az igét, ami elhangzott, csak ott állnak és így néznek…
Zsuzsanna: Nem baj, majd visszanézzük a videót.
Péter: De mit éreztünk közben? Melegséget…Egy jó érzés volt…melegség volt, tehát nem zavart engem semmi, csak nem vagyunk hozzászokva.
-Ez a melegség ez nagyon tetszett, amit mondtál.
Péter: Melegség, meg…a szeretetnek is van egy ilyen melegsége. Mondom én, aki egyke vagyok…
-Van még valami, amit hozzátennének?
Zsuzsanna: Én boldog voltam, hogy idén részt vehettünk, mert tavaly lemaradtunk róla. És, hogy Péter eljött. Minden morgás és szó nélkül. Tehát ez nekem már óriási ajándék.
—— 🌷 ——
Kurmai-Ráti Szilvia
