Interjú Németh Péterrel, a Szeghalmy Bálint Református Egyházi Alapítvány új elnökével
Ünnepi istentisztelet keretében zajlott le novemberben az Alapítvány tisztújító közgyűlése. Alább Németh Péterrel, az Alapítvány új elnökével beszélgettünk az eddigi tapasztalatairól, terveiről, s arról, mit jelent az új tisztség számára.
– Gratulálok a kinevezéséhez! Meséljen magáról, Péter!
– Köszönöm szépen! Itt születtem Keszthelyen. Itt is kereszteltek a Keszthelyi Református Templomban. Az anyai nagymamám volt az, aki először elhozott a különböző gyülekezeti alkalmakra. Aztán önállóan is jöttem. Az esküvőnk szintén itt volt, a feleségemet én hívtam be a gyülekezetbe. A gyerekeim keresztelője és kettejük konfirmációja is itt történt. Aztán nagytiszteletű asszony 6-7 évvel ezelőtt megkeresett, hogy csatlakozzunk az Alapítványhoz. Nagy megtiszteltetésnek vettem már akkor is.
Szakmámat tekintve a Balatoni Múzeumot irányítom 5 és fél év óta.
Előtte múzeumpedagógus voltam. Az intézményvezetői tapasztalatomat az Alapítvány vezetőjeként jól tudom majd hasznosítani. A templomban, a köszöntőben elmondtam a szakmai elvemet: Merjünk nagyot álmodni! Ez hosszúévek tapasztalata: az élet minden területén, hogyha kitartóak vagyunk és hozzátesszük az imádságot is, akkor jó eséllyel, amit szeretnénk, meghallgatásra talál és meg fog valósulni. Ha pedig nem valósul meg, annak is megvan az oka és akkor egy más irányt kell vennünk.
– Milyen tervei vannak az elnökségi ciklusára nézve?
– Egy nagyszerű Alapítványt vehetek át, nagyon jók az alapok: kiválóan lehet rájuk építkezni. A tagok, akikkel együtt dolgozhatunk, évek óta egy csapat az Alapítványban: s közös a célunk! Olyan közösségben vagyunk, ahol mindenki egy irányba tud nézni. Persze, az is fontos, hogy időről időre ütközzenek a vélemények. Ezidáig nagy terveket tudtunk megvalósítani. Közben segítjük a gyülekezet épületeinek: a parókiának, a templomnak, a gyülekezeti teremnek, a Tábitha vendég apartmannak a működését abban például, hogy napelemeket telepítünk, tehát az infrastruktúrában az energia későbbi, hosszútávú visszatérüléséért teszünk. A játszótér szempontjából szintén jöhetne egy fejlesztés: hiszen kiemelten fontos, hogy amikor a gyerekek itt töltik az időt, minél élménydúsabb helyen, környezetben legyenek.
Ha már kint “vagyunk” az udvaron, a kerítés megújítása is egy hosszabb távú cél. Célunk, hogy ez szinvonalas, minőségi legyen. Aztán továbblépve a személyi kérdésekre, szóba kerültek már fentebb a fiatalok, gyerekek, az ő itteni tevékenységük, a táboroztatás segítése, ahogy eddig is működött, ezután is fokozott jelentőséggel bír. Szeretnénk egy karácsonyi vendégséget, ajándékosztást rendezni számukra. Érdemes lenne szerintem még tovább gondolkodni, hogy a tábor mellett milyen programot lehet szervezni értük: például közös kirándulást. Fontos a fiatalok megszólítása!
Az idősek és az elesettek segítése is hangsúlyos, akik olyan élethelyzetbe kerülnek, hogy kell a segítség: erre a közelmúltban is szükség volt sajnos. S ki, ha nem az egyház kell, hogy segítse őket?
Lényeges még megemlíteni azon elhunytak sírjait, amelyeket nincs, aki gondozzon: református emberekét, akik sokat tettek a gyülekezetért életükben. Az ő sírjaikat mindenképpen ápolnunk kell.
– S hogyan lehet ezeket a sírokat fellelni?
– Ezeket már ismerjük. Nyilván vannak tartva, tulajdonképpen elindult egy folyamat. Úgyhogy volt egy adminisztrációs része: “meg kellett váltani” a sírhelyeket. De szükség van a fizikai munkára is, a rendbe hozásra.
– Az ifjúsági munkával kapcsolatban milyen terveik vannak? Tudjuk, rájuk épül majd a gyülekezet jövője.
– Nagyon fontos, s a saját példámon is talán látni: abból érdemes kiindulni, hogy otthon el kell kezdeni. Ha a családban olyan példát lát a gyerek, akkor ő is jön majd. Bár valószínűleg lesznek évek, amikor kimarad, ha például a tanulmányai szólítják el. Olyan programokat kell szerveznünk, amelyek megszólítják őket: például zeneit, vagy kirándulást.
– Mit jelent a kinevezés az ön számára?
– Egyrészt kihívást, felelősséget, másrészt pedig megtiszteltetést. Hiszen olyan elődök után lépek ebbe a tisztségbe, akik sokat letettek az asztalra. Elvárást jelent magammal szemben is: úgy tegyem a feladatomat, hogy az mindenki számára, a közösség számára, akikért dolgozunk, megelégedést hozzon. Ugyanakkor meg kell alapoznunk a jövőt, hogy arra majd lehessen építkezni. Hiszen mi is arra építkezünk, amilyen alapokat megkaptunk.
– Kívánok ehhez örömöt és a lelkesedést!
– Igen, köszönöm, de ezt csak úgy lehet elvégezni, ha eljutunk a munkánk gyümölcséig és abban megtaláljuk az örömöt. Ha azt látom, hogy valakinek örömet tudok okozni a munkámmal, vagy jót tudok tenni: azért megéri!
KRSz
