Angyal József és Tímea
Interjú Angyal Józseffel és Angyal Tímeával
Meséljetek arról, hogyan és mikor találkoztatok!
Tímea: Az interneten találkoztunk. Egy vicces kommentet írt Józsi egy bejegyzésemhez. Írtam neki egy üzenetet: „A jó humor az jó humor!”. Így kezdtünk el beszélgetni. Budapesten laktam akkor. Szerettem volna párt találni, de csupa olyan férfiba botlottam, akik sokat panaszkodtak, például a politikára. Én olyan férfiakra nem tudok felnézni. Józsi viszont azt mondta, ő jól érzi magát az életében! Mondom: én ilyet még nem is hallottam, ez egy ufó! (nevet). Ajánlottam, igyunk meg egy kávét együtt! Akkor írta, hogy ő Norvégiában él.
Hogy lett ebből házasság?
Tímea: Az anyám gyerekkoromban gyakran mondta, hogy annyira szeretne nekem egy gyönyörű esküvőt, templomban, lovas kocsin, stb… Ez akkor nagy benyomást tett rám, meg akartam felelni az anyám hitrendszerének. Szerettem volna elköteleződni is, nekem az sokat számít.
A bátyámnak dicsekedtem el először, hogy nekem egyházi esküvőm lesz! A bátyám meg rácsodálkozott, mondván, hogy meg sem vagyok keresztelve… Mondom: hogy hogy nem vagyok megkeresztelve? A szüleim már meghaltak akkor. 2012 februárjában halt meg az anyukám, Józsival meg 2012 májusában találkoztunk, az esküvő 2018-ban volt.
Nagyon letaglózott a hír, hogy én nem vagyok megkeresztelve! Hogy fogok én ennek most utána járni? Gyerekkoromban nem jártam templomba, csak anyukámmal mentünk el az éjféli misére, Győrött. De nem volt anyukám sem hívő, csak a ceremónia miatt akarta, egy tradíció volt. Az én névadó keresztanyám, az anyukám barátnője is akarta, s együtt elmentünk. Ebben semmi istenhit nem volt.
Hogyan keresztelkedtél meg mégis?
Tímea: 2009-ben, amikor meghalt az apukám, egy olyan szimpatikus lelkész volt a temetésén, hogy amikor beszélgettünk, kedvességet, melegséget éreztem. Wágner Tamás. Később is eszembe jutott ez, őt hívtam fel, és mondtam, meg szeretnék keresztelkedni. Ő azt válaszolta, menjek el hitoktatásra. Utána megkeresztelt és le is konfirmáltam. Aztán indultunk el Józsival jegyesoktatásra.
József: Az én szüleim már nem voltak vallásosak. Engem a nagymamám titokban vitt el 1955-ben a templomba megkereszteltetni. Mivel akkor elég kemény rezsim volt, még a Rákosi rendszerben, meg az új Kádár rendszerben. Az édesanyám iskolaigazgató volt, s hogy a gyermekét megkereszteljék, az nem volt akkor ildomos. Amikor 18 éves voltam, akkor adta ide a nagymamám ezt a református keresztlevelet.
József, te évtizedekig éltél Norvégiában. Mi vitt oda?
József: A zene szárnyain repültem én Norvégiába. Éveken keresztül ott játszottam különböző magyar zenészekkel, zenekarokkal. Először 1974-ben mentem ki a Metró nevű zenekarral, és ott évekig Skandináviában, Svájcban utazgattunk össze-vissza. 1980-ban egy Pannonia Express nevű együttessel játszottunk ott is minden nagyvárosban Svédországban és Norvégiában. Ott már Horváth Charlie énekessel, akit ismernek itt. Úgy kerültem oda.
Milyen volt ott élni?
József: Zenéltem, azzal kerestem ott a pénzt. Aztán 1980-ban találkoztam az első feleségemmel, norvég volt. Megnősültem. Ő nem akart Magyarországon élni akkor. Én itthon megkérvényeztem egy kivándorló útlevelet. Meg is kaptam, pedig akkor még elég ritkán adták. Így kivándoroltam Norvégiába, nem disszidáltam. Négy évre rá megkaptam a norvég állampolgárságot, így lettem magyar és norvég állampolgár. Aztán ott elvégeztem még konzervatóriumot meg egyetemet, majd elkezdtem tanítani zeneiskolákban. Egészen 2000-ig, mert akkor felkértek a Norvég Állami Gyermekszínház zene igazgatói állására. Elvállaltam. 2022-ig ott dolgoztam zenei igazgatóként, rendezőként, onnan mentem el nyugdíjba. Közben norvég zenekarokkal is együtt dolgoztam, nagy norvég sztárokkal 5-6 évig.
Ekkor Tímea már ott volt velem kint. 2013-tól már gyakran utazott oda hozzám. A nyugdíjazásom után eldöntöttük, hogy eladunk mindent és hazautazunk Magyarországra.
Milyen alapvető különbségeket láttatok a norvég és a magyar életvitel között?
Józsi: Zenészként rám felnéztek. Úgy ismertek ott, hogy a “magyar zenész”. A 22 év alatt 34 darabot írtam a színháznak. Minden egyes darabba belecsempésztem 1-2 magyar népdalt (nevet). Ott nagyon jól meg lehet élni akkor a zenéből. Itthon, a hetvenes évek elején nem nagyon lehetett megélni ebből, s amikor jött a lehetőség, hogy el lehet menni külföldre a zenekarral, mi kaptunk az alkalmon. Megszoktam aztán a norvég életet, de soha nem norvégosodtam el.
Mit jelentett volna az elnorvégosodás, mint jelző?
József: Ha belegondolok, mégis csak megtanultam a norvég történelmet, mindent, amit a norvég gyerekek megtanulnak. MIndent meg kellett tanulni a norvég zenéről és kultúráról is. De közben én is mindig hintettem a magyar kultúrát a norvégoknak. Itt pedig, ha koncertezek, nagyon sok norvég zenét játszom a magyar közönségnek.
Milyen a fogadtatása?
József: Nagyon jó. Sikeres volt.
Láttam is egy korábbi plakátot egy martfűi koncertről.
József: Igen. Én eredetileg martfűi vagyok. Szolnokra jártam gimnáziumba, előtte Kecskemétre a Kodály Zoltán Zenei Általános Iskolába, ahol Kodály Zoltán ott volt nekünk órát adni, mesélt… Akkor még szombaton is volt tanítás. A két utolsó óra minden szombaton karének volt, és havonta egyszer vagy kétszer jött Kodály Zoltán, és az összes tanuló az aulában ott állt, s a begyakorolt Kodály dalokat énekeltünk, ő meg vezényelt bennünket. Gyönyörű volt!
Tavaly költöztetek a környékre?
Timea: Vörsön vettünk előbb egy házat, az itt van Balatonszentgyörgy mellett egy kis falu. Azért kezdtünk el ide járni Keszthelyre, mert ez volt a legközelebb Vörsről.
József: Volt egy templom Vörsön, de az katolikus volt, mi pedig reformátust kerestünk. Így tévedtünk ide be.
Tímea: Annyira nem tévedtünk. Megnéztem, hogy hol van.
József: Így van. Megnéztük.
Mi volt az első benyomásotok itt?
Tímea: Hú, én voltam itt először. De elmesélem azt is, hogy tavaly, szeptemberben volt egy nehéz életszakaszom. Meggyengültem. Valahová el akartam menni, ahol mentálisan erőt gyűjtök, ahol ki tudok kapcsolódni, egyedül tudok lenni. El akartam menni az El Camino-ra, de másképp alakult. Közben találkoztam egy hölggyel, aki elmesélte, hogy Dömösön szabadult meg az alkoholbetegségéből. Akkor úgy döntöttem, én is megnézem. Három hetet töltöttem el ott. Már az első ige nekem szólt, hogy ne a futó homokra építkezzünk, hanem a kősziklára. Rájöttem, hogy azért voltam meggyengülve, mert az egész életemet futó homokra építettem. EGy profi csapat van Dömösön: minden oldalról megtámogatják azokat, akik segítségre szorulnak. Párkapcsolati, családi témák vannak, gyerekkori traumákkal foglalkoznak, címkézésekkel, gyászfeldolgozással, konfliktuskezeléssel: egész napos programokként. Egy reggeli gondolatébresztő igével kezdődik minden nap, délután és este is vannak igei alkalmak. Bizonyságtételek vannak, rabságból szabadulva visszatérnek évek múltán az emberek. Hoztam ott egy döntést az Isten mellett. Olyan dolgokat letettem, amelyeket a Bibliában tévtanításoknak neveznek: a számmisztikával, asztrológiával foglalkoztam előtte. Ez nem volt összeegyeztethető az “új úttal”. Kértem Istent, hogy ha azt akarja, hogy az útján járjak, akkor adjon nekem erőt, kitartást, tartsa bennem a kíváncsiságot. Ez így van azóta. Amikor kijöttem Dömösről, kerestem gyorsan egy gyülekezetet, mert azt mondták ott róla, az egy megtartó tér. Megtaláltam a keszthelyi gyülekezetet. Eljöttem, első alkalommal egyedül, szerettem volna, ha Józsi is jön, de nem ajánlotta fel. Ideges voltam emiatt. Viszály közepette jöttem el otthonról, borzasztóan éreztem magam. Nem is tudtam figyelni, sírtam. A következő héten elmentünk együtt, de megint rossz állapotban, mert előtte elolvastam valamit az interneten, ami kellemetlenül hatott rám. Bejöttünk a templomba, de patakokban folyt a könnyem, azt mondtam, nem tudok itt lenni. Közben keresztelő is volt, s egy kisgyerek üvöltött, azt is nehezen bírtam. Viszont Dömösön tanultam az egyik diakónus hölgytől egy módszert: feldúlt lelkiállapotban kérjem Isten segítségét. Kértem Istentől, adjon nyugalmat. Működött! Néztem, mi történt velem? Csodálatos volt.
Dömösre nem alkohol problémák miatt mentem, de volt, hogy többször ki-ki nyitottunk egy üveg bort. A kapcsolatunkra viszont az alkohol egyáltalán nem volt jó hatással. Az ige Dömösön megerősített abban, hogy ne nyúljak többé hozzá, hiszen éberen kell várni Krisztus újbóli eljövetelét. Ebből azt értettem meg, hogy meg kell lássam azokat a lehetőségeket, utakat, amelyeket az Isten tartogat a számomra, de nem vagyok éber, ha az alkohol befolyásol.
Józsi is eljött Dömösre, elmentünk egy párkapcsolati hétre, sőt, már el is mentem oda szolgálni nemrég.
És azon túl, hogy az ige megerősített a nehéz helyzetekben, ti egymást hogyan tudtátok segíteni, amikor lankadt az erőtök? Mi tartott együtt?
Tímea: A kapcsolatunk az elejétől nehéz kapcsolódás. Én szorongó-kötődőként nehezen válok le. Mindig én mentem, hajtottam érte. Ő meg elfogadta. Rengeteget fejlődtem, pszichológiát
tanultam, önismeretben vagyok. Most, hogy az Istennel járunk, nem lett könnyebb a kapcsolat, de hárman vagyunk Istennel együtt.
József: Nekem volt egy harmincöt éves párkapcsolatom a norvég feleségemmel, de az utolsó tíz év már nem nagyon működött. Akkor mi elváltunk, és ennyi idő után én szabad ember lettem. Az elköteleződés nem volt fő célom. De hogy jött Timi a képbe, szerettük egymást, s így lassan, de biztosan megmaradtunk egymásnak. Amikor együtt voltunk Dömösre, én is láttam, hogy ez egy jó csapat, szívét-lelkét odaadja az ott gyógyulni vágyókért. Azért mentem oda, ezt el is mondtam a lelkésznek, hogy az egész eddigi életem jó mederben folyt és biztos volt valaki, aki vigyázott rám. És ha volt valaki, akkor én azzal szeretnék kapcsolatba lépni és megköszönni neki. Ez meg is történt! Most már meg tudom köszönni Istennek.
Elmesélsz egy ilyen történetet, amikor volt egy nehézséged és hirtelen jóra fordult?
József: Igen. Például játszottam ebben a Pannónia Express nevű zenekarban, Horváth Charlie-val, Hajdú Sándorral a Bergendyből, szóval nagyon ismert zenészekkel. A Kádár rendszerben volt akkor egy közvetítő iroda, úgy hívták, hogy Interkoncert, akikkel minden szerződésünkkel jóvá kellett hagyatnunk. Egy alkalommal ez az Interkoncert azt mondta a zenekarnak, hogy “fiúk, ettől és ettől a dátumtól el kell menni Kuvaitba, ahol egy éven át a Zalatnay Saroltával kell játszanotok”. Én voltam akkor a zenekar vezetője, s mondtam a fiúknak, hogy gyerekek, én ezt a szerződést nem fogom aláírni, de ha ti akartok menni egy évre Kuvaitba, akkor szerzek egy helyettest magam helyett, és ti menjetek. Ők úgy döntöttek, mennek, mert ez egy elég előnyös szerződés volt nekik. Akkor én ott maradtam már akkor a feleségemmel Norvégiában, zenekar nélkül. Akkor negyven kilométerre laktam a fővárostól, Oszlótól. Valami vitt, hogy muszáj bemennem a fővárosba egy szombaton, betértem egy helyre, ahol egy Transzeurópa Express nevű zenekar játszott. Ahogy hallgattam őket, rájöttem, hogy a trombitást én ismerem, Víg Péter, úgy hívják: a konzervatóriumba jártunk együtt. A dobos is magyar volt. Szünetben megszólítottam őket, “sziasztok, itt játszotok?”. Mondták, hogy van egy olasz szaxofonosuk, aki ott fogja hagyni a zenekart két hónap múlva és ha van kedvem, akkor csatlakozhatnék hozzájuk. Ez egy profi, elismert zenekar volt! Odamentem, mert oda kellett mennem. De csak utólag jöttem rá, hogy ezt köszönhetem Valakinek.
Tímea: Az isteni gondviselésnek!
József: Így van!
(csend)
Mikor érzitek a legnagyobb adrenalin löketet? Amikor tesztek valamit, és a híres flow-állapotot, az áramlás élményt hozza?
József: Nekem ez akkor következik be, amikor a színpadon vagyok, és játszom, illetve érzem a kapcsolódást közöttem és a közönség között. Ez nem egy állandó dolog, hanem vannak pillanatok, lehet ilyen a csend is, egy zenei szünet, amikor mindenki átadja magát némán a pillanatnak. Ez egy felemelő, valami hatalmas nagy érzés! Neked? (Tímeához fordul)
Tímea: Nekem most Dömösön volt életem legnagyobb beteljesedése! Ez volt eddigi életem csúcspontja, amikor segítőnek mentem és más perspektívából láttam ezt az egész missziót, mint amikor én is segítségért mentem. Lelkigondozó szerepet is magamra vállaltam, és a képességeimet itt tudtam igazán kamatoztatni, ezekkel az emberekkel. Rengeteg jó visszajelzést kaptam, fantasztikus élmény volt! Amikor a kereskedelemben dolgoztam korábban, is ezt is nyújtottam a termékeim mellett az embereknek: a figyelmet, együttérzést. Gyerekkorom óta érdekel a pszichológia. Ha főzök, szintén flow-ban érzem magamat. Azt is gyerekkorom óta csinálom! Az is a kiteljesedés élményét hozza, ha jó visszajelzéseket kapok az ételekről, ízlik másnak is.
A kettőnk kapcsolatában pedig a minőségi idő a szeretetnyelvem, amikor le tudunk ülni egymással beszélgetni, egymásra figyelni. Jönnek “aha élmények”. A régebbiekre nem is nagyon emlékszem, most már az Ige által vizsgáljuk meg az életünk történéseit. Nekem hatalmas “amplitúdóim” vannak: nagyon tudok mélyen lenni, s nagyon tudok magasan. A férjemnek kevésbé vannak nagy katartikus élményei.
József: A színpadon vannak!
Tímea: Szerintem az életben is vannak, csak másképp fejezi ki, mint én, s tőle is ugyanezt várnám el, mint magamtól.
Szóval az Ige által nézünk rá most már dolgokra. A múltkor a fél énekes könyvet elénekeltük…
A főzésre visszatérve, ti teljes értékű növényi étrenden éltek. Mesélnétek erről?
Tímea: Így van. Nem használunk semmilyen állati eredetű hozzávalót.
Milyen jótékony hatásait tapasztaljátok ennek?
Tímea: Lassan tíz éve így étkezünk. Korábban betegeskedtem fájdalmas izületekkel, csontfájdalommal. Fél évig az ágyból nem tudtam felállni! Aztán kipróbáltam a sokak által tanácsolt vegán diétát, és ezekből a bántalmakból kigyógyultam. Most már látom, hogy a Szentlélek műve volt. Józsi pedig tíz évvel ezelőtt, épp Húsvétkor jött repülővel, s csináltam egy ilyen ételt, amire azt mondta: “hú, de finom!”. S onnantól ez az étrend lett a természetes.
József: Igen, ha akartam volna, ehettem volna továbbra is húsféléket. De én is “túladtam” egy-két betegségen, allergián, izületi bántalmakon az étrendi változtatás hatására.
Tímea: A refluxa elmúlt, a köszvénye, a nagyon erős vállfájdalmai teljesen!
Mennyi idő alatt érzékeltétek ezeket a jótékony változásokat?
Tímea: Én szinte azonnal.
József: Néhány hónap alatt.
Szóval ez az étrend tudja fedezni a szervezetünk összes tápanyagigényét.
Tímea: Igen. El is végeztem egy tanfolyamot erre nézve: táplálkozási tanácsadó lettem és vegán szakács.
József: Tudatosan kell ezt csinálni, úgy van értelme.
Tímea: Nekem nagyon fontos hogy ne egyek húst amiatt is, mert látom, milyen nagy szenvedésen mennek végig az állatok ma a tartásuk során. Szeretnék is választ kapni arra, hogy keresztényként hogyan tudunk az állatok szenvedésének a nehéz kérdéséhez fordulni…
Ti egyébként hogyan kezelitek, ha szomorúak vagytok?
József: Én úgy, hogy bezárkózom. Ilyenkor engem nehezebb megközelíteni. De ha valaki ki tudja nyitni azt az “ajtót”, akkor kinyílik…
Zenében esetleg kifejezed?
József: Persze. Régebben, amikor zenét írtam a színháznak, akkor benne volt, másképp hangzott, amikor szomorú voltam. A nagyon nagy zeneszerzőknél is érzékeli az ember, mikor milyen hangulatban voltak, amikor komponáltak.
Te, Tímea, hogyan kezeled a szomorúságot?
Józsival kapcsolatban dühös vagyok, amikor be van burkolózva, amikor megközelíthetetlenebb. Mivel nem látom, hogy szomorú, de a bezárkózást tapasztalom, mérges leszek. Amikor én vagyok szomorú…Érdekes, nem tudom, mikor vagyok szomorú.
József: Amikor pityeregsz, el vagy keseredve valamiért. De gyorsan tudsz váltani, valami történik, s egy pillanat alatt már fent vagy megint.
Tímea: Ez érdekes, hogy jobban rálátsz erre, mint én. Mikor voltam utoljára szomorú?
József: Például amikor legutóbb Dömösön voltunk, s el kellett volna mesélni valamit.
Tímea: Ja, inkább dühös voltam akkor!
József: De szomorú is…
Mi az, amire több időt szánnátok, ha tehetnétek?
József: Timi szeretne többször is elmenni a tengerpartra.
Tímea: Szerintem arra volna időnk, de elég pénzünk nem. Viszont, ha igazán ezt akarnánk, akkor megtalálnánk rá az anyagiakat is, de nem ezt akarjuk. Amikor Brazíliába voltunk, akkor is nagyon meggondoltuk, hogy elmenjünk e. Szóval nem az utazás az igazán fontos. Én Józsi előtt kimaxoltam ezt, bejártam a világot, úgyhogy nem annyira fontos már. Mit csinálnánk, ha több időnk lenne? Igazából van időnk, csak nem tudjuk jól beosztani. Most tanuljuk egyébként a dolgot, hogy újra struktúráljuk az időnket, az életünket, hogy ne forgácsolódjunk szét.
József: Mivel neked a minőségi idő a szeretetnyelved, egyre több időt töltenénk együtt közösen, beszélgetéssel.
Tímea: Persze, egész nap ülnénk a kanapén és beszélgetnénk (nevetve).
József: Dehát látom, hogy neked ez mennyire fontos…
Tímea: Hát ezt csinálnánk a férjemmel, beszélgetnénk (nevetve).
József: Mi nem nézünk tévét. Nincs is tévénk otthon. Úgyhogy a beszélgetés, közös programok a legfontosabbak.
Egyébként mivel telnek a mindennapjaitok?
Tímea: Nagyon extrém helyzeteink vannak. Nem volt még egy nyugalmi állapot ebben a 13 évben, amióta ismerjük egymást. Nincs még egy kialakult életritmusunk.
József: Korábban az volt, hogy Norvégia, nekem a színház, ide rohanunk, oda rohanunk, Tímeának a vállalkozás…
Norvégiában is volt vállalkozásod, Tímea?
Tímea: Nem, Magyarországon volt.
József: De vittünk ki egészségügyi párnákat.
Tímea: Tönkölypelyva párnákat készítettem, levendulásat, aromaterápiás párnákat.
József: Többezer párnát vittünk ki Norvégiába teherautóval. Ott is volt viszonteladó. Állandóan volt valami. Aztán hazaköltöztünk, házat vettünk, majd eladtunk. Volt két ház, az egyik Zalában, a másik Vörsön, aztán mind a kettőt eladtuk, hogy veszünk egy még jobbat. Most vettünk, még szanaszéjjel van, a bútorokat most szedtük össze, mert azt le kellett vinni valahova…Most ezzel töltjük a mindennapokat, hogy a káoszból csinálunk rendet.
Tímea: Az élet stabil alapjait rakjuk le folyamatosan.
József: John Lennon-nak van egy híres mondása: Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak. Mi is ezt csináljuk: vannak terveink, s közben folyik az élet.
Most, hogy betöltötted a hetvenedik évedet, mit jelent ez neked, ha egy mondatba kellene összefoglalni?
József: Hogy el sem hiszem (nevet). Így visszagondolok, ugyanúgy érzem magam, mintha ötven éves lennénk, s mivel sok minden történt az életben, nagyon gyorsan történt. Az ötventől a hetvenig nagyon gyorsan eljött.
Gyorsabban, mint a harminctól az ötvenig?
József: Ah, sokkal gyorsabban, persze. Azt érzi az ember, amikor harminc éves, hogy ó, annyi időnk van, azt most nem csináljuk meg! Most meg…nincs rá elég idő…Nagyon relatív az idő dolog. Ha belegondolok, édesapám még csak ötven éves volt, és azt mondta, ő már öreg ember…És én már hetven éves vagyok, s nem érzem magam öregnek. Nagyon érdekes dolog ez. Próbálni kell lelassítani, nehogy túl gyorsan legyek nyolcvan (mindketten nevetünk).
Tímea: Majd elmegyünk egy kőfejtőbe, és aztán…
József: Aztán lassan fog telni! (nevetünk)
Tímea, számodra is kerek évforduló jön nemsokára.
Tímea: Nekem ezzel a korral semmi problémám nincs. Azt érzem, egyre jobban megérek, kiteljesedek. Nem is cserélnék a fiatalokkal, nekem tökéletes úgy, ahogy van. Olyan magasságokba jutottam el az életemben, hogy örülök neki. Annak, hogy idáig el tudtam jutni ötven évesen. Nem érzem magam öregnek. Azt a tudást, amit eddig megszereztem, jól tudom majd kamatoztatni az elkövetkezőkben.
József: Az is érdekes, hogy az utóbbi tíz évben én többet fejlődtem, mint az első hatvan évben. S most is érzem a fejlődést. El tudom képzelni, hogy állandóan fejlődjek, zenében is, mindenben. Mindig eszembe jut (nevet) Pablo Casals nagyon híres csellista 96 éves volt, és napi 3-4 órát gyakorolt még akkor is. Amikor a riporterek megkérdezték tőle, hogy maga még tényleg 3-4 órát gyakorol ennyi idősen a csellón? Azt válaszolta: Igen, igen, és érzem a fejlődést… (nevetünk).
Tímea: Még eszembe jutott, hogy amikor volt az a kérdés, hogy mi tartott bennünket együtt a nehéz időkben. Amikor volt egy házassági krízisünk hat évvel ezelőtt, amikor Józsi elhagyott engem, de…hamar visszajött, s nem is ez a lényeg, hanem hogy elmentünk egy párterápiára egy alkalommal. Ott megkérdezte a terapeuta, hogy miért jött vissza hozzám, s Józsi akkor azt mondta: Mert bennem látja a fejlődése lehetőségét. Józsit mindig ez tartotta mellettem, ezt már megbeszéltük azóta. Én húzom magammal. Amikor változások jönnek az életemben, akkor ő is jön velem. Fantasztikus dolog ez, mert látom a környezetemben, ha a pár egyik tagja elkezd fejlődni, akkor vagy a másik fél visszahúzza az ő szintjére, vagy kettészakad az út, s van a válás…
József: Hát, ott szakadt nekem is ketté.
Tímea: Én vagyok az úttörője a dolgoknak, Józsi meg jön utánam.
József: De ez nem azt jelenti, hogy koslatok utána. Szabad választás ez.
Tímea: Nekem az is fura, hogy ha a házaspárnak csak egyik tagja jár a templomba, a másik pedig ateista. Hogy tudnak úgy együtt élni, ha nem egyeznek a látásmódok? Vagy lehet ez egy nagy feladat, hogy ebben tudjon a kapcsolatuk fejlődni!
József, te mit szeretsz a zenei karriereddel kapcsolatban, s mi az, amit a legkevésbé?
József: Voltak olyan periódusok az életemben, amikor olyan zenét kellett játszanom, amit nem nagyon szerettem. Emlékszem, rá voltam kényszerítve valami miatt, anyagi okokból, s amikor elegem volt belőle, akkor felmondtam, azt a mai napig érzem, azt a hatalmas nagy megkönnyebbülést, akármilyen nagy anyagi problémát is jelentett akkor. De minden fajta zenei stílusban megtalálom a szépséget, úgyhogy sokoldalú zenész vagyok. Szimfonikus zenekarban hegedültem, dzsesszt játszottam, stb, úgyhogy mindenfajta zenei stílusban megtalálom a szépséget: ha van benne. Ha nincs, akkor nem.
Erre a belső hangra, ami zsigeri szinten figyelmeztetett arra, hogy az a szerep, az a munkahely, zenei keretek nem a te világod, sokszor tudtál hallgatni az életed során? Szóval szabad mondani, hogy “nem!” az életben, akkor is, ha anyagilag probléma ígérkezik ebből?
József: Szabad, persze, de nehéz. Egy döntést kell hozni, és az nagyon nehéz. A mai ige erről szólt a templomban. Simon, a halász, aki megkapta azt a nagy halász szerencsét, otthagyott csapot-papot, hogy Jézussal tarthasson. Az egy döntés volt.
Tímea: Pont ezt vitattuk meg ma igazából. Én nagyon hiszek az isteni gondviselésben. Józsi “kapott” egy olyan élethelyzetet most, hogy nemet mond, és bírja, vállalja a következményeket. Én erre készen álltam mindig is, hogy kilépjek, ha a belső hang azt mondja. De az is érdekes, hogy korábbi párkapcsolatok tekintetében nem tudtam ezt megtenni. Ugyanakkor ez egy sebzett működés volt.
Szerintetek melyek azok a dolgok az életben, amelyekbe mi, emberek folyton folyvást beletörődünk, hogy ez már csak így van, de valójában nem kellene, hogy úgy legyen?
Tímea: Én legyintek a politikára.
József: Timinek az a filozófiája, hogy teremtsd meg magadnak a dolgokat, s ezzel példát tudunk mutatni másoknak is.
Tímea: A politikára szerintem nem tudunk hatással lenni. Aki ezzel sokat foglalkozik, azt jelenti, hogy nem akar saját magával foglalkozni, a saját ügyeivel.
József: Engem az igazságtalanság nagyon zavar, a környezetemben, a társadalmi szférában, ha igazságtalanságok történnek. Azzal lehet, hogy nem tudok semmit sem csinálni, hogy megváltoztassam, de zavar. A háborúzás szörnyű.
Tímea: Amire van kompetenciám, azzal változtatok, de ha nem tudok hatással lenni rá, azt nem hozom be az életembe, azzal nem szenvedek, nem élem meg a saját problémámként.
József: Sokszor arra a következtetésre jutok, hogy azzal az energiával, amit egy-egy ilyen helyzet gerjeszt bennem, a saját dolgaimba fektetem. Például a művészetbe. Az emberek felé közvetítve arra törekszem, hogy nekik jót tegyek, ha meghallgatják a zenémet. Sok lelket “simogattam” talán meg eddig.
Tímea: Nekem az állatkínzás a legszörnyűbb, de hatással nem tudok rá lenni.
József: Volt olyan, hogy mentünk sétálni Zalában, és kutyavonítást hallottunk, Oda mentünk, megnéztük, s ott volt egy nagyon szép németjuhász kiskutya egy méteres láncon. Odáig haladt a dolog, hogy örökbe fogadtuk a kutyát, vettünk neki házat, elvittük oltásokra. Viszont ezzel a kiskutyával (a mellette lévő kedves kutyájukra mutat, akit elhoztak magukkal az interjúra is) nem jöttek ki jól. Akkor kitaláltuk, hogy elvisszük Norvégiába és odaadjuk egy családnak ott. Húszan jelentkeztek érte.
Tímea: Negyvenheten, bocsánat.
József: Negyvenheten (nevet). Kiválasztottuk a legalkalmasabbat. Akkor vettünk repülőjegyet a kutyának is, nekem is. Elvittem nekik ingyen.
Tímea: De előtte a jelentkezők motivációs leveleket írtak, hogy mit tudnának adni a kutyának. Pl. valaki azt írta, hogy a fjord mellett lakik az erdőben, s minden nap leviszi majd sétálni ott.
József: S akkor én elvittem a kutyát a kiválasztott fiatal párnak, de mondtam nekik, hogy figyeljetek, én szúrópróba szerűen bármikor elmehetek, hogy megnézzem a kutyát. Háromszor voltam, és harmadszorra elvittem a kutyát onnan.
Tímea: Mert elég lusták voltak, elhanyagolták.
József: S megint ott voltam ketrecestől, s másnap indultam vissza Magyarországra. Mondtam Timinek, hogy hozom vissza a kutyát. Erre ő: ne hülyéskedj! De már hozzad.
Tímea: Akkor aktiváltuk újra a hirdetést. S jelentkezett egy fantasztikus család Norvégiában. Olyan helyen van a kutya, képzeld…Imádják! Két fiú van, egy hatalmas vörös macska a társa. Minden nap viszik sétálni. Mennek síelni is.
József: Ott is voltunk már kétszer-háromszor, meglátogattuk a kutyát. Meghagyták a nevét: Cézár! (nevetnek mindketten)
József: Mondtam, hogy ekkora karriert egy kutya még nem csinált Magyarországon. Hogy egy vidéki, hátrányos helyzetű családból érkezve norvég állampolgár lett egy fél év alatt! Gyakran küldik a képeket…
Nagyon köszönöm a beszélgetést!
József: Mi is köszönjük szépen!
Kurmai-Ráti Szilvia
