2019. október 05. napján gyülekezetünk kirándulást szervezett az Ormánságba, ahol több míves – festett fakazettás menyezettel rendelkező – templomot csodáltunk meg.
Utunk első állomása DRÁVAIVÁNYI volt, ahol gondnok urunk, Györke Zsombor ismertette meg velünk a település, és a templom múltját, valamint az ebben lévő látnivalókat.
Drávaiványiról az első írásos emlék 1332-ből származik, mikor is a pápai tizedlajstrom plébániás helyként említ. Református temploma 1792-ben épült, késő barokk stílusban és az Ormánság egyik legszebb egyházi emlékének tartják. Mennyezetét 167 darab festett kazetta alkotja, ahol egy-egy sorban kilenc, a félkörös apszisnál pedig négy sorban hét tábla sorakozik, melyeket léckeretek határolnak. Ezek találkozási pontjait vörösre festett, faragott fagombocskákkal díszítették. 
A mennyezet középpontjában, a napkorongot stilizáló, úgynevezett „király kazetta” hordozza a készíttetők adatait. Egyedi az a figurális ábrázolás, ami az Ormánság református templomaiban csak itt található: a kardot tartó, halfarkú, koronás női alak (sellő) mellette csőrében olajágat tartó galambbal és hallal. Az előbbi a gyülekezetet az özönvízre, a bűnök büntetésére emlékezteti. míg az utóbbi, már az özönvíz utáni békés állapotra utal.
______________________________________________________________
Drávaiványi után ADORJÁS nevű falucska következett. Első ismert birtokosai a Keán (vagy Kán) nemzetséghez tartozó Beremendiek, akiket először 1251-ben említenek egy oklevélben.
A település református templomát 1837-ben szentelték fel, ami az Ormánsági festett fakazettás templomok egyik szép emléke. A mennyezetet itt már nem borítják fatáblák (melyek sajnálatosan szinte teljesen megsemmisültek), mindössze kettő maradt meg ezekből, a nagy becsben őrzött pelikános és egy rozettás tábla.
A karzat színes táblái helyreállítva csodálhatók meg a festett szószékkel, és festett a padokkal együtt. A meghatározó színek a vörös, a kék, és a sárga. A festett virágok, rácsmotívumai között látható Noé bárkája, vagy a Krisztust jelképező, értünk önmagát feláldozó, vérével fiókáit tápláló faragott pelikán madár.
______________________________________________________________
A harmadik meglátogatott templom KÓRÓS falu ékessége. Itt Gotthár László polgármester beszélt a tájegységről, a településről és természetesen magáról a templomról.
Kórós vidéke vizekben gazdag, eredetileg lápos, mocsaras terület volt, amit sűrű erdők borítottak. Ez a halakban gazdag terület biztosította az itt élőknek a megélhetést, nem is akármilyen szinten, hiszen a templomot adományaikból építették a XVIII. század végén. 1792-ben szentelték fel, azonban pár évtized elteltével már szűknek bizonyult a gyülekezet számára. 1834-ben „széthúzással” bővítették, emiatt az épület hajója szinte aránytalanul hosszú. Azonban nem csak ez adja különlegességét, hanem a festett-faragott fakazettás mennyezet, illetve az épület két végében megtalálható fából készült, szintén festett karzat. Érdekessége a kazettáknak, hogy két egyforma nem található belőlük. 
A hajó súlypontjában, a szószék előtt, a bejárattal szemben található a Mózes szék, melyben valamikor a konfirmálás előtt állók ülhettek. Lelkipásztor ebben nem foglalt helyet, az Istentiszteletet végig állva szolgálta.
______________________________________________________________
Utunk végcélja Siklós volt, ahol sajnos igen rövid időnk maradt. A várat csak kívülről tudtuk megnézni, mely természetesen így eszébe juttatta az idősebb korosztálynak a Zenthe Ferenc alakította Tenkes kapitányát.
A TELJES FÉNYKÉPES ANYAG JÓ MINŐSÉGBEN, LETÖLTHETŐEN A „MAGUNKRÓL/VIDEÓ – FÉNYKÉP” MENÜBEN TALÁLHATÓ HIVATKOZÁSRA KATTINTÁSSAL ÉRHETŐ EL!
